Zsidó temetkezési szokások
A temetést a halált követő 24 órán belül, de legfeljebb 3 napon belül meg kell szervezni. A temetést a Chevra Kadisa nevű intézmény végzi. A Chevra a temetések lebonyolítása mellett a temetők működtetéséért is felelős, és azért is, hogy minden zsidó vallású személynek biztosítva legyen a tisztességes, rituális gyász.
A gyászszertartás előtt az elhunyt testét rituálisan megmossák, felöltöztetik és imákat mondanak el. Ez a táhárában, a szertartási épületnek erre a célra kialakított részében történik. Közép-Európában a testet egyszerű, dísztelen fakoporsóba helyezik, az elhunyt szemeit cserép darabokkal fedik le. Kezébe egy saját nevét tartalmazó pergamen darabot helyeznek (hogy az elhunyt ne felejtse el azt), míg másik kezébe egy faágat adnak (hogy a feltámadáskor segítse őt a kijövetelben). Szokás Izraelből származó földet helyezni az elhunyt feje alá.
A gyászolók megszaggatják ruháikat, a szertartási épületben külön foglalnak helyet a férfiak és külön a nők. A ravatalnál imák és gyászbeszédek hangzanak el. A sírhoz a legközelebbi családtagok kísérik az elhunytat. A gyászmenet útközben többször a földre helyezi a koporsót, annak jeléül, hogy milyen nehéz az elhunyttól búcsút venni. A sírnál gyászimát Káddist mondanak.
Magyarországon az elhunyt nevét héberül és magyarul is rávésik a sírra.
Kőbe vésett héber felirat
A halál első évfordulójára szokás sírkövet állítani, mely masszív anyagból kell, hogy készüljön. Magyarországon az elhunyt nevét héberül és magyarul is rávésik. A sírfeliratok nem a halott nevében szólnak, az elhunyt méltatására szolgálnak. A sírépítményeken különböző szimbólumok is megjelenhetnek, attól függően, hogy valaki kohanita (áldást osztó kéz), lévita (kancsó), rabbi (Tóra-tekercs), erényes férfi (oroszlán) volt. Egyre gyakoribb a Dávid-csillag ábrázolása. Közép-Európában keresztény és zsidó temetőkben is elterjedt a szomorúfűz szimbólum használata. A sírra virág helyett kavicsot, követ tesznek.
A zsidó sírok hagyományos tájolása leggyakrabban kelet–nyugati, ahol a sírkő a nyugati oldalon, a héber felirat pedig a sírkő nyugat felé néző oldalán van. A Salgótarjáni utcai temetőben a legtöbb síremlék tájolása ilyen. A fokozatos eltérésre elsősorban az utak melletti síroknál láthatunk példákat: ahol az út a síremlékektől nyugatra van, ott számos síremléken a nyugati oldalra került a német vagy magyar szöveg is. A héber szöveg egyes sírokon a nyugati oldalon maradt, másokon már átkerült a keleti oldalra.
Nagyobb változást jelent a síremlék tájolásának megváltozása. A temető két nagy kelet–nyugati irányú útvonala mellett számos síremlék látható, ami feliratos részével az út felé, tehát északra vagy délre fordul. Akad olyan is, amelynek három oldalán vannak feliratok, így megtartható volt a hagyományos tájolás, ugyanakkor kihasználták a reprezentáció lehetőségét is. Az igazán radikális változást a falak melletti sírboltok és mauzóleumok jelentik, hiszen ezek felirataikkal együtt északra (déli fal), keletre (nyugati fal) vagy délre (északi fal) néznek.
