A temető leginkább egységes összképét a megnyitást követő évtizedekben felépült, eklektikus sírépítmények jelentik. A legtöbb mauzóleumot és sírboltot Fellner Sándor és Quittner Zsigmond tervezte. Fellner műve például a falak mellett az Ehrlich-, a Schwarz- és a Strasser-mauzóleum, illetve a Karsai család sírboltja, a temető belső részén pedig Keppich Emil síremléke. Quittner tervezte Wahrmann Mór, Bródy Zsigmond, Latzko Náthán és a Machlup család mauzóleumát, a sírboltok közül pedig például Spitzer Gerzsonét vagy a Dezső családét.

A temető további eklektikus mauzóleumai és sírboltjai közül kiemelendő Gerster Kálmán két műve: Ehrenfeld Antal és Neuschlosz Károly mauzóleuma. Krausz Mayer, illetve Tafler József mauzóleumát Kauser József tervezte; báró Weiss Manfréd sírboltja Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula alkotása; és művészeti szempontból fontos még Alpár Ignác két műve, Wechselmann Ignác és báró Ullmann Adolf síremléke. A temetőben álló mauzóleumok jelentős része esetében azonban még ma sem megállapítható, hogy azokat ki tervezte.

A 19-20. század fordulóját követő építészeti stílusok már csak részleges érintik, és főként el is kerülik a temetőt, hiszen az ekkorra szinte teljesen megtelt. A Blau-, a Mahler-mauzóleum vagy épp a Hajós Alfréd tervei nyomán épült Temesváry-síremlék is ebből az időszakból származik, ahogy a későbbi évek fontos emlékei Madarassy-Beck Miksa és Kronberger Lipót síremléke.